Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja földbirtokosnő egy rossz házasság és gyermeke tragikus elvesztése elől menekült Párizsba és egy rossz szerelmi kapcsolatba. Viharos életet hagyva maga mögött érkezik öt év után haza a családi kúriába, szeretett bátyja mellé, hogy újra megtalálja lelki békéjét. A harmónia azonban rövid ideig tart. A szeretett szülői ház, a családi birtok, a híres kert mára már megkopott fényében ragyog, sőt, egy kegyetlen ténnyel is szembesülnie kell a hazaérkezőnek: Lopahin kereskedő, a ház régi ismerőse hozza a hírt: rövidesen elárverezik a birtokot, a gyermekkort emlékeit őrző házat a legendás cseresznyéskerttel együtt.
Ranyevszkaja fagyos májusi hajnalon érkezett és egy napfényes októberi reggelen távozik… Közben szerelmek, remények, hitek vesztek el; és a birtok, a csodálatos, az egyetlen, az öröknek vélt Cseresznyéskert… „a kert, ami még a lexikonban is benne van”, s amelyről így rajongott megérkezésekor a ház úrnője:
” Ó, gyerekkorom, tisztaságom! Minden, minden fehér! Ó, én kertem! A sötét, borús ősz és a hideg tél után fiatal vagy újra, tele boldogsággal, nem hagytak el az égi angyalok!...Bárcsak ledobhatnám mellemről és vállamról ezt a nehéz követ, bárcsak elfelejthetném a múltamat!”
A Vígszínház harminchárom évvel ezelőtt mutatta be a Csersznyéskertet, Horvai István legendás Csehov trilógiájának záródarabjaként.
A Vígszínház mai Cseresznyéskertjét Alföldi Róbert rendezi.