[ Vissza a Fesztiválváros főoldalra ]
[ English | Deutsch | Francais ]
[ Jegyigénylés ]
|
 |
Március 21.
Magyar Állami Operaház, 19.00
|
|
| |
Verdi: Otello |
| | |
|
|
|
Március 23.
Erkel Színház, 19.00
|
|
| |
J. Strauss: A denevér (bemutató) |
| | |
|
|
|
Március 23.
Magyar Állami Operaház, 19.00
|
|
| |
Verdi: Otello |
| | Otello: Dennis O'Neill
|
| | |
|
Dennis O'Neill
|
|
Március 23.
Zeneakadémia, 19.00
|
|
| |
Poulenc: A karmeliták beszélgetései |
| | (hangversenyszerű előadás; magyarországi bemutató) | | | Vezényel: Pascal Rophé
Közreműködik: Kálmándi Mihály, Catherine Dubosc, Fekete Attila, Nadine Denise, Fülöp Zsuzsanna, Rálik Szilvia, Marie Devellereau, , , , Kiss Péter, Réti Attila, Andrejcsik István, Magyar Millennium Zenekar (művészeti vezető: Pál Tamás), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
| | | A karmeliták beszélgetéseiben (Les dialogues des Carmélites) Francis Poulenc (1899–1963) tudatosan szakított a rá oly jellemző szarkasztikus, frivol zenei stílussal és alkalmazkodva a történelmi cselekmény komorságához, nemes tragikumához, szándékosan régies tónusú zenét komponált. A francia forradalom idejében játszódó opera zenei világát Poulenc Monteverdi, Muszorgszkij, Verdi és Debussy nyomdokain haladva alakította ki. Szövegkezelése, kifejezőereje a Pelléas és Mélisande valamint a Poppea megkoronázásának csiszoltságára emlékeztet, sodró lendületű történetmesélése pedig a Borisz Godunov és a Don Carlos példáját követi. A fontosabb szereplők karakterének megrajzolásakor, árnyalásakor, korábbi operákból megismert hősök hangját is megidézi. Marie nővér Amnerisre, a régi zárdafőnök Kundryra, az új Desdemonára, Blanche Thaisra Constance nővér pedig Zerlinára emlékeztet. Az opera egyedülálló hangszerelésében a két hárfával és zongorával kiegészített zenekarban még egy guillotine is szerepet kap. A darab 1953-56-ban készült, premierjére a Milánói Scalaban került sor 1957-ben. A világpremiert sikeres párizsi, kölni, San Francisco-i, és 1958-ban londoni – Covent Garden – bemutató követte. A korai előadások közül azóta legendává vált a Pierre Dervaux vezette párizsi, valamint a Rafael Kubelik irányította londoni előadás.
A párizsi karmelita rendház tragikus történetét a forradalmi terrort túlélő egyik nővér beszámolójából ismerte meg az utókor. A nővér visszaemlékezéseinek megjelenése nagyban hozzájárult a nővérek 1906-os boldoggá avatásához. A történet első irodalmi megformálása Gertrude von Le Fort nevéhez fűződik (1931). A későbbi opera főhősnőjének alakja (Blanche de la Force) Le Fort írói fantáziájának gyümölcse. A novellából később filmforgatókönyvet formáltak, melynek dialógusait Georges Bernanos írta meg. A dialógusok nyomán színpadi adaptáció is készült, amit Poulenc az 1950-es évek elején látott. Az opera librettóját Bernanos munkája alapján Poulenc alakította ki. | | | (A Francia Intézet és az AFAA támogatásával) |
| | |
|
Francis Poulenc
|
|
Március 25.
Magyar Állami Operaház, 19.00
|
|
| |
A Stuttgarti Állami Operaház vendégjátéka |
| | Händel: Alcina | | | Rendező: Jossi Wieler és Sergio Morabito
Díszlet- és jelmeztervező: Anna Viebrock
| | | A Baden-Württembergi Napok részeként |
| | |
|
|
|
Március 27.
Várszínház, 19.00
|
|
| |
Budapesti Kamaraopera
Monteverdi: Orfeo - magyarországi bemutató |
| | Orfeo: Mario Cecchetti
További szereplők: González Mónika, Vojtkó Ágnes, Gál Erika, Bucsi Annamária, Bárány Péter, Gavodi Zoltán, Csapó József, Szécsi Máté, Jekl László, Rezsnyák Róbert | | | Vezényel: Németh Pál; Jelmeztervező: Moldován Domokos; Rendező: Kozma Péter
Közreműködik: Angelica Leánykar, Angelo Férfikar (karvezető: Gráf Zsuzsanna)
Savaria Barokk Együttes
| | | (További előadások: március 28.) |
| | |
|
|
|
Március 28.
Magyar Állami Operaház, 19.00
|
|
| |
Erkel: Bánk bán |
| | |
|
|
|
Április 1.
Budapest Kongresszusi Központ, 19.30
|
|
| |
Kiri Te Kanawa |
| | Részletek Bizet, Charpentier, Korngold, Berlioz, Cilea, Puccini és Catalani műveiből. | | | Vezényel: Robin Stapleton
Közreműködik: MÁV Szimfonikus Zenekar
| | | Dame Kiri Te Kanawa
1971-ben, a Covent Garden Figaro házassága előadásának Grófnőjeként szenzációsan bemutatkozó Kiri Te Kanawa szinte egyik napról a másikra legendává vált. Igen gyorsan a nemzetközi opera élvonalába került és azóta is az egyik legnépszerűbb szoprán a világon.
Operaénekesi debütálásakor már gyakorlott koncert- és hanglemezművész volt, és egyaránt otthonosan mozgott a színpadon és a kamerák előtt. Folyamatosan fejlődött mint szólista, s mára a legkeresettebb énekese a zenei világnak.
Kiri Te Kanawa gyakori vendég a világ vezető operaházaiban: a Covent Gardenben, a Metropolitanben, a Chicago Lyric Operában, a Sydney Operában, Bécsben, a Milánói Scalában, San Fraciscóban, Münchenben és Kölnben. Lírai szopránszerepei közé tartozik három főszerep Richard Strauss operáiból (Arabella, a Marsallné a Rózsalovagból, a Grófnő a Capriccióból); Mozart Fiordiligije, Donna Elvirája, Paminája, és természetesen Almaviva Grófnő; Verditől Violetta, a Boccanegra Améliája és Desdemona; Puccini Toscája, Mimije és Manonja; ifj. Johann Strauss Rosalindája és Csajkovszkij Tatjánája, valamint Bizet Micaélája (vagy Carmenje) és Gounod Margitja.
Sugárzó derűjével és vokális szépségével a koncertszínpadokon is hódít. A világ nagy szimfonikus zenekaraival (Chicagói Szimfonikusok, Los Angelesi Filharmonikusok, Londoni Szimfonikusok, Bostoni Szimfonikusok) és a legjelentősebb karmestereivel (Claudio Abbado, Sir Colin Davis, Charles Dutoit, James Levine, Zubin Mehta, Seiji Ozawa és Sir Georg Solti) lép fel.
Rendszeres vendége a nagyszabású fesztiváloknak (Glyndebourne, Tanglewood, Ravinia, Veronai aréna, Hollywood Bowl, Aix-en-Provance, Salzburg).
Kiri számos igen jelentős lemezfelvételt készített, mint a teljes Don Giovanni, Figaro házassága, Cosi fan tutte, Varázsfuvola, Tosca, A fecske, Manon Lescaut, Simon Boccanegra, Arabella, Otello, Traviata, Rózsalovag, Faust, Anyegin, Carmen és Bohémélet. Több árialemezt is készített francia, olasz és német operákból válogatva.
Az operarepertoár mellett lemezeket készített Mozart koncertáriáiból, Richard Strauss Négy utolsó énekéből, Berlioz Nuits d’été-ből, Brahms Német requiemjéből, Händel Messiásából, valamint Beethoven IX. és Mahler IV. szimfóniájából.
Sokoldalúságát és kiegyensúlyozottságát bizonyítja, hogy énekelt amerikai népdalokat, Gershwin, Porter és Kern szerzeményeket, valamint a könnyű műfaj három klasszikusában, a My Fair Lady-ben, a South Pacific-ben, és Bernstein egyetlen West Side Story felvételén.
Ne |
| | |
|
Kiri Te Kanawa
|
|
